"Mindennap r�d gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled �bredek, napk�zben miattad vagyok �berebb. �gy szeretlek, mint m�g soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. K�sz vagyok fel�ldozni az �letem, �s odaadni mindenem. Veled leszek egy kis id�re, ha szeretn�d, akkor �r�kre."

Olyan neh�z, hogy komolyan szeretn�k �rni, de a felfokoz�dott adrenalin szintem megg�tolja ezt. Boldog �s telhetettlen vagyok. A mes�met kezden�m az elej�n. Nem r�giben mondhatni megfejtettem magam, ami alatt a k�l�n�s vonz�d�si "szerelmi" szok�saimat �rtem. Minden n� �s f�rfi egyar�nt az el�rhetettlent hajszolja. Nos, �n is, csak kb100* annyira.
Miel�tt �d�mmal randiztam olyan izgatott voltam, �s csak rem�lni tudtam, hogy tal�lkozunk valaha. Mikor viszont egyrejobban nyomat�kos�totta, hogy � im�d engem akkor kicsit elt�ntorodtam. De mikor m�r �reztem, hogy hal�l�n van a dolog hirtelen "szerelmet �reztem" ir�nta. Tudom, hogy h�ly�n hangzik, de valami ilyesmi volt.
A t�rt�net ott folytat�dik, hogy van a suliban egy sr�c aki tetszik. Mivel el�g paranoi�s vagyok ez�rt a t�rt�net itt beis felyez�dik, mert f�lek, hogy elkiab�lok valamit. H�lye vagyok, bocs.

�n egy fiatal, �n�ll� l�ny vagyok, aki f�ggetlen mindent�l �s mindenkit�l. Term�szetesen le�rni sokkal egyszer�bb mint megval�s�tani. V�gre az �letem egy r�sze teljes. M�gpedig az�rt mert v�gre a szenved�lyemnek h�dolhatok, �s teljes er�bedob�ssal pr�b�lhatok napr�l-napra jobb, �s jobb lenni. K�zilabda. M�g csak �zlelgetem, de kezdem meg�rteni ezt a sport�gat. M�g mindig fent �ll a vesz�lye annak, hogy a bar�ts�gunk kezd �gymond "kih�lni". Er�lk�dhet�nk k�rm�nkszakadt�val, ha a sors mindig keresztbe tesz... A gimimr�l csak annyit szeretn�k mondani, hogy... �lszent �s sz�m�t�. Mindenki kibesz�l mindenkit �s ut�nna j�pofiznak. �n pr�b�lok ezekbe nem belefolyni, �s eddig j�l is megy. Ut�lom azt ahogy a blog kin�z, de ma nem tudok rajta jav�tani mert megyek a rokonaimhoz X faktort n�zni.
M�ra ennyit. Azthiszem. Legyetek j�k.
"A k�s�rt�s hosszan nyomja a cseng�t, de a lehet�s�g csak egyszer kopogtat!"

Nem az, a " mostani" �letemmel sincs semmi baj. Vagyis igaz�b�l van. Annyira beleolvadok a t�megbe, elveszek a nagy �s t�k�letes emberek k�z�tt. R�gen ez teljesen m�shogy volt. Semmivel sem t�r�dt�nk, �s nem �gy �lt�nk ahogy m�s j�nak l�tta, hanem �gy, ahogy nek�nk j�volt. De tartok att�l, hogy sz�p lassancsk�n minden elt�nik az �letemb�l ami fontos volt. Annyira elveszettnek �s feleslegesnek �rzem magam ott, ahol vagyok. Gy�l�l�m ezt az �rz�st. A bar�taimat lassan de biztosan vesz�tem el. Mind v�ltozunk. De ez szerintem nem ok arra, hogy r�gt�n �j bar�tok ut�n n�zzek. Nekem a r�giek kellenek.